17 évesen döntöttem el, hogy magyartanár szeretnék lenni. Akkor még nem körvonalazódott, hogy a magyar nyelv és irodalom milyen oldalát szeretném kidomborítani tanításom során, ugyanis véleményem szerint nagyon sokféle magyartanár van. Vannak olyanok, akik leginkább a szövegértési és szövegalkotási kompetenciák fejlesztését tartják szem előtt, vannak, akik az irodalomtörténeti és a nyelvtudományi vonatkozásoknak adnak nagyobb teret, és vannak olyanok is, akik mindezt egyszerre akarják végrehajtani. Én leginkább a kompetenciafejlesztés irányába igyekszem elmenni – ezt a történelem tantárgy esetében is képviselem –, alapvetően egy gyakorlatias személyiség vagyok, így nagyon hasznosnak tartom a jól alkalmazható tudást, de természetesen a szükséges szakmai részeket is beleépítem a tanítási folyamatokba.

A magyar nyelv tanítása esetében törekszem a funkcionális nyelvszemléletre, ennek érdekében gyakolatias jelleggel közelítem meg az egyes tananyagokat, az órákon igyekszem mindig rámutatni különböző feladatokkal, hogyan használják a diákok akár észrevétlenül a mindennapokban az adott nyelvi jelenséget. Ennek segítségével közelebb tudom hozni őket az elsőre nagyon távolinak tűnő magyar nyelv tantárgyához, érezhetővé válik számukra, hogy ők mint nyelvhasználók már birtokában vannak a tudásnak, ők is alakítják a folyamatosan változó nyelvet, ezt a tudást „csak” explicitté kell tenniük a tanórán. Sokszor nem egyszerű így láttatni a tantárgyat, de minden esetben arra törekszem, hogy az ő irányukból közelítsek az adott témakör felé.

A magyar irodalom esetében elsődleges célként a diákok olvasóvá nevelését tűzöm ki zászlómra. A tényanyag esetében igyekszem lényegre törő lenni, jobban szeretek több időt szánni a művekről való elemző beszélgetésekre, brainstormingokra. Ezt sok-sok kérdés feltevésével teszem, melyekkel igyekszem – a tőlük korban többségében távol álló – művekhez közelebb hozni őket, hogy valamennyien le tudjanak vonni egy számukra fontos tanulságot, meglássák a szövegekben a szépséget, vagy csak egyszerűen azonosulni tudjanak a közvetített érzésekkel – utóbbit tapasztalatom szerint gyakran keresik az irodalomban. Hiszem, hogy az irodalom tantárgynak kulcsfontosságú szerepe van a szövegértésen túl a diákok lelki fejlődésében, így fontos, hogy a középiskolát úgy hagyják el, hogy szeretnek olvasni, nem félnek hosszabb vagy komolyabb szövegeknek neki vágni, hiszik, hogy fontos és önmagukat építő gondolatokat ébreszthet bennük egy-egy könyv.

A történelem tantárgy esetében szintén a kompetenciafejlesztésre törekszem. Fontosnak tartom, hogy összefüggő gondolatokban tudják megfogalmazni a megtanult anyagokat, így például már a diákok középiskolai történelem tanulmányainak kezdetén esszészerűen kérek számon. Itt is törekszem a lényegre törő magyarázatokra, rengeteg kérdéssel tarkítva az órát, különböző történeti forrásokat, ábrákat, képeket, táblázatokat, videókat alkalmazva igyekszem minél érthetőbben bemutatni a folyamatokat, helyenként játékos kirakós feladatokkal színesíteni a tananyagokat. Fontos számomra, hogy a diákok a lényegét értsék a folyamatoknak, elemezni tudják a szövegeket, és más szemléltető eszközöket, illetve kérdésekkel éljenek a témákkal kapcsolatban, segítve a kritikai gondolkodásuk fejlesztését.