A matematika egy egzakt tudomány. Egyáltalán nem könnyű tanítani. Valójában az egyetemen semmilyen segítséget, indíttatást nem kaptam arra nézve, hogy hogyan is lesz belőlem jó matektanár, azaz hogyan lehet a matematikát jól tanítani. Az, hogy most itt tartok, egy nagyon hosszú folyamat eredménye. Mindig igyekszem a gyerekekre, az egyes osztályokra ráhangolódni és a tananyagot a diákokhoz igazítani. Szerintem ahhoz, hogy valaki jól tudja a matematikát, nem csak jó logikára, hanem pontosságra, alaposságra, nagyon sok munkára és önbizalomra is szükség van! Na és ne feledkezzünk el, egy alapvető motiváció meglétéről sem! Néha eljátszom a gondolattal, hogy vajon melyik tanítványomból milyen matematika tanár lenne?
Igyekszem mindig két lábbal a földön járni, általában észből működöm, és nagyon szeretem az intellektuális örömöt. Képes vagyok egyszerre több dologra figyelni, ami nagyon sokban segíti a mindennapi munkámat. Még mindig szeretnék fejlődni, még nyitottabbá válni az élet egyéb területei felé is. Gyakorlatilag igyekszem mindenre „lecsapni”, ami hozzám tehet, amiből tanulhatok és ezáltal még jobb tanárrá válhatok. Jó, hogy az iskolánkban szinte állandó tükröt kapok a munkám minőségéről, az eredményekről. Számomra nagyon fontos, hogy a belső indíttatásból jövő fejlődési szándék és a vezetés felől érkező fejlődési irány gyakran összeér. Ez egyfajta biztonságot nyújt számomra. Büszke vagyok arra, hogy most itt tartok, és tudom, hogy ez még nem a végállomás!